De mit tettünk mi 30 évvel ezelőtt? Ismertté tettük a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget (KMKSZ), a kárpátaljai magyarság felemelkedéséért, összefogásáért tett kezdeményezéseit, törekvéseit mindenféle cenzúra, befolyás nélkül. Kiépítettük a kárpátaljai magyarság, s az anyaország közötti szabad, a társadalom minden rétegére kiterjedő kapcsolatokat, mely addig, csak a kommunista internacionalista kapcsolatként működött. Ledöntöttük a határ által emelt átláthatatlan falat, a tabukat, titkokat, s biztosítottuk az információ szabad áramlását. Elsőként közöltük településenként a Sztálinizmus áldozatainak névsorát, elhurcolásuk történetét Dupka Györgynek, Alekszej Korszunnnak, Nagy Jenőnek a segítségével. Hírt adtunk az egyházak életéről, a betiltott görögkatolikus egyházról, megpróbáltatásaikról, törekvéseikről Szemedi János püspök, Dr. Ortutay Elemér atyai jóbarátom jóvoltából. Teret adtunk a református egyháznak, Forgon Pál püspök, Gulácsy Lajos esperes (későbbi püspök) tudósításainak. Bemutattuk a kárpátaljai költőket, írókat, képző- és iparművészeket, zenészeket, színészeket a kulturális-, politikai élet eladdig elhallgatott szereplőit, értékeik, s nem politikai hovatartozásuk szerint.

A sajtótörténeti kuriózum Magyarországon lett bejegyezve, de Kárpátalján jelent meg, döntő többségben kárpátaljai magyarok tollából származó írásokkal.

A 3. számban, a „Kései köszöntő” című írásban Fodó Sándorral így fogalmaztuk meg a hitvallásunkat: … „A Kárpátalja azonban nemcsak a szövetségé, hanem minden kárpátaljai magyaré. Célunk az objektív, hiteles, elfogulatlan tájékoztatás a vidékünkön és a nagyvilágban zajló eseményekről, a magyarságot érdeklő és az itt élő más nemzetiségeket is érintő kérdések megvilágítása, problémáink felvetése, megoldásuk elősegítése. Nem rétegigények kielégítésére törekszünk, hanem mindenkihez szólunk, akiket foglalkoztat a kárpátaljai magyarság, s a velünk együttélő népek sorsa, múltja-jelene-jövője.” … Mindvégig ehhez tartottuk magunkat.

Az induló szám szerkesztőbizottsága: Fodó Sándor elnök (a KMKSZ elnöke, magyartanár Ungvár), Móricz Kálmán titkár (újságíró, Ungvár), Dupka György (író, költő, Ungvár), Mankovits Tamás (iparművész, Miskolc), Szöllősy Tibor (orvos, Técső), Gulyás István (történelem tanár, Miskolc) volt. Majd csatlakozott a szerkesztők, munkatársak közé Bornemissza Eszter, Simig Katalin, Balla Gyula, Horváth Sándor, Kovács Elemér, Kőszeghy Elemér, Nagy Zoltán Mihály, Markovics Mátyás, Prófusz József, Tárczy Andor.

A teljesség igénye nélkül, kitűnő írások jelentek meg a Kárpátaljában: Bundovics Judit, Fedinec Csilla, Füzesi Magda, Ortutay Mária, Bagu Balázs, Balla D. Károly, Barát józsef, Bíró Gáspár, Csatáry György, Dalmay Árpád, Deák Ferenc, Debreceni Mihály, Gazda Albert, Gulácsi Géza,  Keresztyén Balázs, Kovács Miklós, Lajos Mihály, Lusztig Károly, Milován Sándor, Pócs István, dr. Ravasz István, Skultéty Csaba, Tóth István, Váradi-Sternberg János,  Zubánics László tollából.

Közben szétesett a Szovjetunió, s új állam született, Ukrajna.

Göncz Árpád a Magyar Köztársaság elnöke a miskolci Kárpátalja Alapítvány által Nyíregyházán rendezett magyar-ukrán találkozón 1992. március 6-án már így fogalmazott:

„Negyven esztendőn át ugyanazon fagy és hóréteg alatt nyugodott tetszhalálban Magyarország és Ukrajna, ezalatt Kárpátalja szinte légmentesen el volt szigetelve Magyarországtól. Sokat beszéltek a kisebbségek hídszerepéről, miközben a hidat mindkét oldalon lezárták. Most a híd megnyílt. S ha van kisebbség, mely a hídszerepet maradéktalanul betölti, az a kárpátaljai magyarság!”

Ha statisztikailag nézzük 5 évfolyamban 72 lapszám és öt választási különszám lett kiadva. Ebből 45 lapszám a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség lapjaként, a többi közéleti és kulturális lapként jelent meg. Az utolsó lapszám 1994. december 31-én jelent meg.

Érdekességként, a lap megítélésének súlyáról; a Nemzetiségi Bibliográfia II. kötetében (1994) az Ukrajna szó alatt 138 írásra hívják fel a figyelmet a szerkesztők: Kárpátalja (52), Népszabadság (18), Új Magyarország (17) és még a Magyar Fórumból, Magyar Nemzetből, a Magyar Hírlapból, a Világszövetségből, a Kelet-Magyarországból is van több írás, ami a Kárpátalján élő magyarsággal foglalkozik.