A program célja az volt, hogy a fiatal és tehetséges művészek számára inspiráló alkotókörnyezetet biztosítson, egyben elősegítve a Kárpát-medencei magyar kulturális kapcsolatok megerősítését

A művésztelep nyitóeseményére ünnepélyes keretek között A Munkácsi Munkácsy Mihály Magyar Házban került sor. A rendezvényt Szász Jenő a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke nyitotta meg, melynek kiemelt momentuma Bokotej Lóránt kárpátaljai festőművész kiállítása volt.

A művésztelep helyszíne egy csendes, természeti szépségekben gazdag kárpátaljai település volt Beregszentmiklós, ahol a résztvevők több mint egy héten át közösen alkothattak. A program ideje alatt lehetőség nyílt szakmai beszélgetésekre, műhelymunkákra és egyéni alkotások elkészítésére is. A fiatal művészek különböző műfajokban dolgoztak – a festészet, grafika, szobrászat és intermédia területéről érkeztek alkotók. A tábor főszervezője Matl Péter Kárpátalaji magyar szobrász volt.

Reflexiók

Adamovich Ferenc Tamás

táncművész, kutató

Pro-Arte Munkács összművészeti alkotótábor

Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész fogadta a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani intézetének ösztöndíjasait és kutatóit. A táborban részt vett Töttös Kata festőművész, Véninger Péter kerámikus, Lukács Péter építész, Zarándy Ákos zeneszerző és Adamovich Ferenc Tamás táncművész, kutató. A tábor célja a művészeti területek egymásra hatásának a vizsgálata. Matl Péter Munkácson az otthonában fogadott minket. Már az otthona is több száz éves történelmi emlékeket hordoz magában, amelyek lenyomatait büszkén mutatta be Péter, felidézve a hozzá kapcsolódó történeti hátteret, amely több ízben is összekapcsolódott családja történetével. Pedagógus családban született, ahol a zene, a tánc és a kultúra ápolása fontos szerepet töltött be. Felmenői között találjuk például Kubinyi Sándor festőművészt a nagybányai festőiskola egyik alapító tagját. Felesége színésznő, aki nemes őszinteséggel és sugárzó bájjal vendégelt meg minket. Jó felvezetése volt az összművészeti alkotótábornak. Vacsora után Beregszentmiklósra látogattunk Péter alkotótelepére, ahol már 13. éve rendezi meg a nemzetközi szobrászati alkotótáborait. Idén először a Magyar Művészeti Akadémiával együttműködve összművészeti tábort rendezett. Ezek a táborok remek lehetőséget biztosítanak a művészek számára, hogy megosszák egymással gondolataikat, alkotói módszerüket, ötleteiket. Személy szerint rendkívül nyitott vagyok társművészetek felé, rengeteg inspirációt kaptam már eddig is festőművészektől, szobrászoktól, építészektől, zeneszerzőktől, így nagyon vártam a tábort. Markánsan kirajzolódik, hogy művészeti területtől függetlenül az alkotásaink témái közösek, amelyek a kapcsolódási pontot jelentik. Ez lehet a természet, egy érzés, egy gondolat, egy tárgy vagy egy történeti témának a megjelenítése is. Minden művésznek vannak gondolatai az említett témákkal kapcsolatban, amelyek jó lehetőséget ad konstruktív beszélgetések kialakulására. A kreatív folyamata tudatos és tudattalan szakaszok összeségéből áll. Graham Wallas szociálpszichológus szerint a kreativitási folyamat négy szakaszból áll. Az előkészítési szakaszban kijelöljük a célunkat, ráeszmélünk a probléma létezésére, információkat gyűjtünk és következtetéseket vonunk le. Majd a második szakaszban az alkotó eljut oda, hogy nem tud tovább lépni, ilyenkor következik a lappangás, az inkubáció, amely egy tudattalan folyamat. Majd amikor hirtelen megvilágosodunk, a fejünkben lévő információk egy újfajta összerendezése révén, egy „aha élmény” következik be, majd megkezdődik a negyedik szakasz a kivitelezés és végrehajtás fázisa. Tehát, ha minél több információ, élmény és tapasztalat áll rendelkezésünkre az inkubációs fázisban, annál kreatívabb, hatékonyabb megoldásra lelhetünk rá. Így véleményem szerint egy művésznek, alkosson bármely területen is, minél több művészeti területről kell inspirációkat, tapasztalatokat gyűjteni, hogy minél pontosabban tudja megfogalmazni alkotása tárgyát. Ennek a leghatékonyabb módja az élmény alapú tapasztalatszerzés, amely az alkotások személyes megtekintéséhez és az alkotó művészekkel való személyes találkozásokhoz kapcsolódik. Így a Pro-Arte Munkács összművészeti alkotótábornak is rendkívüli jelentősége volt számomra, ahogy az eddigi alkotótáboroknak is, amelyeken jelen tudtam lenni. Sok esetben csak később realizálódik ezeknek a tapasztalatoknak az összesége, ezzel meghagyva a művész szabadságát, elkerülve az azonnali alkotás kényszerét. Egy következő cél és szint lehet a művészek közös gondolkodásának és alkotómunkájának elősegítése. Terveim között szerepel egy olyan összművészeti alkotótábor megrendezése, ahol lehetőséget biztosítanék a különböző művészeti területről érkező alkotók számára, hogy egy kijelölt téma köré rendeződve, együttműködésre késztessem őket. Ez egy sokkal összetettebb koncepciót feltételez, amely rendkívül nagy szervezést igényel. A tábor 2026 nyarán terveim szerint megvalósulhat, négy ország részvételével, amelynek a későbbiekben a Pro-Arte Munkács alkotótelep is fontos helyszíne lehet. Matl Péter folyamatosan velünk volt a 15 napos alkotótábor ideje alatt, és mindent megtett azért, hogy a legváltozatosabb minőségi programokban vehessünk részt, ezzel bemutatva Kárpátalaja kultúrális életét, az ott alkotó művészeket és alkotásaikat. Most néhány programot szeretnék említeni a teljesség igénye nélkül, hogy az olvasónak betekintést adhassak az összművészeti alkotótábor gazdag programkínálatából. Részt vettünk a Munkácsy Mihály Magyar házban Bokotej Lóránt Kárpátaljai festőművész kiállításának megnyitóján, ahol Matl Péter bemutatta a tábor művészeit a munkácsi közönségnek. Itt készült egy riport is, amely jól összefoglalja a tábor célkitűzését és programjait. Csatlakozott hozzánk Mankovits Tamás, a Magyar a Magyarért Népfőiskolai Alapítvány elnöke, akivel rendkívül konstruktív beszélgetés alakult ki. Elutaztunk Szolyvára is, ahol Péter bemutatta két alkotását, melyeket kultikus terekbe készített. Megtekintettük Galamboson a Havasok virága szanatórium szoborparkját, melyben már több éve szervez nemzetközi szobrásztáborokat, amelynek lenyomatát több mint 12 szobor teszi időtlenné. Jártunk Vezérszálláson, ahol az Árpád vonal bunkereit tekintettük meg. Felmentünk Vereckére, ahol Péter bemutatta az ott készült honfoglalási emlékművét és elmeséltem annak szimbolikáját. A Munkácsi Dráma Színházban megtekintettük J.D. Salinger ,,Zabhegyező” című művének színpadi adaptációját. Megismerkedtünk a színház főrendezőjével, színészeivel és a Megyei Kulturális osztály vezetőjével, aki korábban a színház főrendezője volt. Beregszászban részt vettünk a kárpátaljai Révész Imre magyar képzőművészeti társaság Múzsa és Ihlet című kiállításmegnyitóján, amely a női művészeinek csoportos kiállítása volt. Megtekintettük az MMA néhai tagjának Horvát Annának a múzeumát, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát és a Beregszászi Magyar Színházat is. Jártunk a Munkácsi Várban és a Fedák Kastélyban is, ahol Matl Péter szobrait is megtekinthettük. Valamint római és görög katolikus templomokat látogattunk meg, köztük Szarvas Péter építész és MMA tag és Matl Péter közös alkotását a Ortutay Elemér Görög Katolikusközpontban. Az alkotótáborban is rendkívül változatos programokon vehettünk részt, ahol az ösztöndíjasok is előadást tartottak. Prezentációt tartott Popovics Béla helytörténész Kárpátalja töréneti hátteréről, Krilivec Jurij pedig Kárpátalja fatemplomairól. Emellett előadást tartottak az MMA ösztöndíjasai és kutatói is. Véninger Péter keramikus a mesebeli tárgyait mutatta be, amely rendkívüli kreatívitásának eredményei. Lukács Péter lenyűgöző alkotásait és művészetpedagógiai projektjeit mutatta be. Zarándy Ákos pedig Frida Khaló életből inspirálódva készített grandiózus operájának alkotási folyamatába és részleteibe engedett betekintést. Dr. Adamovich Ferenc Tamás pedig művészeti pályájáról, kutatásairól, összművészetben való gondolkodásáról és művészet és a tudomány szimbiózisáról beszélt. Az alkotótáborban Töttös Kata egy remek akrill festményt alkotott, Véninger Péter pedig csirkelábak rendszerszintű lehetőségeit fogalmazta meg agyag használatával. Összeségében elmondható, hogy az összművészeti alkotótábor elérte a célját, rendkívül széles körben gyűjthettünk tapasztalatot. Kiváló művészeket és alkotásokat ismerhettünk meg, inspiráló helyszíneken járhattunk egy háború súlytotta környezetben. Az itt élő magyarok rendkívüli kitartással tesznek a magyar kultúra építéséért és tovább örökítéséért, amely mindannyiunk számára követendő és támogatandó példa.

Zarándy Ákos

zeneszerző

Az elmúlt napokban Kárpátalján, a Pro Arte Munkács alkotótáborban vettem részt, ahonnan életre szóló élményekkel feltöltődve tértem haza. A munkácsi és beregszentmiklósi lenyűgöző szoborparkok meglátogatása mellett részt vettem többek közt Bokotej Lóránt, festőművész kiállításmegnyitóján a Munkácsy Mihály Magyar Házban, egy eseménydús kiránduláson a Vereckei-hágónál, valamint Salinger Zabhegyező c. alkotásának színpadi adaptációját is meg tudtuk tekinteni ukrán nyelven a Munkácsi Drámai Színházban. Mindezek mellett hétfő este bemutató előadást tartottam a „Las dos Fridas” c. operámról és egyéb műveimről, aminek hála Istennek nagy sikere volt. A tábor résztvevői: Matl Péter szobrászművész, főszervező, Adamovich Ferenc táncművész, Töttös Kata festőművész, Lukács Péter építész és Véninger Péter restaurátor. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy a térségeben a művész emberek mennyire összetartanak és odafigyelnek egymásra nemzetiségtől függetlenül. Köszönöm szépen Matl Péternek a szíves meghívást és a Magyar Művészeti Akadémiának a támogatást!

Lukács Péter

építész

„ K ő é s f é n y ” Élményeim és gondolataim a Kárpátalján megrendezett alkotótábora kapcsán

Az első összművészeti alkotótábort Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész rendezte meg a „Pro Arte Munkács” beregeszentmiklósi alkotótelepén, a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával. Az alkotótábor időtartama 2025. május 1 és 15 között zajlott le. Az összművészeti alkotótábor vezetője Matl Péter szobrász volt, résztvevői pedig a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasai voltak, különböző művészeti ágak képviseletében: Adamovich Ferenc Tamás táncművész, Lukács Péter építész, Töttös Kata festőművész, Véninger Péter kerámikus, Zarándy Ákos zeneszerző. Az alkotótábor célja a régiók közötti együttműködés, a kultúra ápolása, az alkotás és a különböző művészeti területek együttes és egymásra való hatásának lehetősége. Személy szerint ki akartam próbálni a szobrászatot, melyre itt kaptam lehetőséget. Személyes élményeim Matl Péterrel, a kíváló és Munkácsy-díjjal kitüntetett szobrászművésszel még Kassán találkoztam, a Szabó Ottó vezette Rovás Art 30-ik jubileumi ünnepségén és összművészeti programsorozata során. Már akkor úgy éreztem, hogy Péterrel örök barátságot kötünk, beszélgetéseink során a táborról is szó esett. Az alkotótábor több időpont után végül májusra szerveződött. A háborús helyzet és a média által sugárzott hírfolyam miatt magam is féltem, ismeretlen volt számunkra az egész. Valamiért azt éreztem, hogy menni kell, dolgunk és feladatunk van Kárpátalján, így az indulás előtt a többiekkel egymást bátorítva vágtunk bele. Matl Péter saját házában fogadott minket, Munkács belvárosában. A ház és a hely önmagában több évszázados történelmi jelentőséggel és szellemi erővel bírt, de ezt felülmúlta Péter és kedves felesége, a kiváló színész, Sziranusa vendégszeretete. Ez az őszinte vendégszeretet az ottlétünk egész ideje alatt végigkísért minket. Szállásunk és bázisunk Beregszentmiklóson, a „Pro Arte Munkács” alkotótelepén volt, ahol szintén kézzel fogható volt Péter fáradhatatlan munkája, hogy egy igazi alkotótelep jöhessen létre. Kíváló szállás, bőséges vendéglátással, szívbéli gondoskodással. Innen idultak útjaink a különböző programokra, itt alkottunk és dolgoztunk és itt zajlottak az esti beszélgetések, itt éltünk át fantasztikus élményeket egymás és számos vendég előadásai során. A programok egyszerű felsorolása is hosszú listát ad: részt vettünk Bokotej Loránt kárpátaljai festőművész kiállításán Munkácson, a Munkácsy Mihály Magyar Házban; J.D. Salinger „Zabhegyező” című előadást néztük meg a Munkácsi Drámai Színházban; Galamboson (Holubine) a Szanatórium szoborparkját tekintettük meg, ittunk a kiváló tulajdonságokkal rendelkező forrásvízből; voltunk Szolyván, ahol megtekintettük az emlékparkot, a Katolikus templomot, ahol Péternek az alkotásain (Krisztus, stációk) kívül családi és személyes kötődése is van; láttuk a Napóleon sziklát Vezérszálláson, ahol egy Rákóczi történet is elevenedett fel „Rákóczi asztalával”, előtte a Vezérszállás felé vezető úton láttuk az Árpád vonal egyik bunkerét, majd egy csodálatos élményben lehetett részünk a Vereckei-hágó Honfoglalási Emlékmű megtekintése során. Itt Péterrel átéltük a annak történeteit, küzdelmeit, jelentőségét és a táj magával ragadó szépségét is. De a lista nem ér véget: Voltunk Beregszászon is, ahol részt vettünk a Révész Imre Társaság női tagjainak megrendezett kiállításának megnyitóján, megtekintettük Horváth Anna egykori MMA tag emlékházát, körbejártuk a Beregszászi II. Rákószi Ferenc Kárpátaljai Főiskola épületét és alkotásokkal teli termeit, Kutasi Csaba vezetésével, Péter kerámia főhomlokzati díszével, valamint a parkban lévő „gúzsba kötve” című szobrával; de láttuk Fedák Sári kúriaépületét is, ahol szintén Péter emlékmű szobrát is megnéztük. De örömmel tekintettük meg Péter egyéb helyeken (városi tereken, parkokban) lévő szobrait, alkotásait, mindenhol megismerve annak különleges történetét. A templomok közül is sokat látogattunk meg (pld. Beregszász, Munkács, Szolyva), ahol az épületen kívül Péter keresztjeit, feszületeit s egyéb alkotásait is láttuk. A beregszászi Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ megtekintése is egy külön élmény volt, hiszen az MMA tagjaként is ismert Szarvas Péter ungvári építész csodálatos épületegyüttesét láthattuk, Matl Péter monumentálisan megjelenő alkotásával a templom előtti téren. Egy különleges irodalmi eseménybe is belecsöppentünk itt: Tóth Péter „versvándor” Petőfi-Arany költészetét varázsolta elénk, nyújtva nekünk ezáltal felejthetetlen emléket. De meg kell említenem a Munkácsy várban tett látogatásunkat is, ahol a történelmi emlékek közt a magyarság több évszázados jelenlétét is megéreztük, Péter történeteiben pedig átéltük az itt zajló szobrászati szimpóziumokat, melynek alkotásai jelenleg is a vár díszei, kultúra őrzői. Én már nem voltam jelen, de Véninger Péternek még Ungvárra is sikerült eljutnia, ahol a kerámiával foglalkozó művészek és szakemberek társaságában tölthetett el csodálatos élményeket. Az alkotótáborban lévő programok és események is magával ragadóak voltak. Matl Péter szavaival élve, „kézzel fogható” volt az a szellemi csoda, amely lépten nyomon ott közöttünk megszületett. Hallhattuk Popovics Béla kíváló helyi történész előadását Kárpátalja történetéről és Kárpátalja természeti csodáiról, de betekintést nyerhettük az Ópusztaszeri körkép készítésének történetéről, melynek alapjai Kárpátaljáról indultak... A Munkácsi Drámai Színház kíváló rendezője, Krylivec Yurij bemutatta Kárpátalja több évszázados és lenyűgöző fatemplomait, elmesélve felfedezéseit, élményeit, s nem szakmabeliként, de pontosan csoportosítva, rendszerezve őket stílusuk, építési metódusuk szerint. Szarvas Péter, az MMA Építőművészeti-díjas építész fantasztikus időutazáson vitt minket keresztül Kárpátaljai műemléki és szakrális munkáit bemutatva, ahol mi is átéreztük szakmai küzdelmeit az értékmentésben és teremtésben. De vendégünk volt egy kijevi szobrász is, aki a világszerte elkészült munkáit mutatta be. Természetesen Matl Péter előadásától is újra megérezhettük emberségét, számos újabb és újabb alkotásait és történeteit is megismerve. Természetesen mi, ösztöndíjasok is bemutathattuk alkotásainkat, gondolatainkat, témáinkat. Egymást megismerve, vagy még jobban megismerve (hiszen én Ákossal és Ferenccel már a tavalyi összművészeti Debrődi alkotótábro óta osztjuk meg egymással gondolatainkat) inspirálódtunk és tanultunk egymástól. Zarándy Ákos zeneszerzői alkotásai közül Frida Kahlo operáját mutatta be, mely elementáris erővel hatott ránk, ahogy a klassziuks zenében egy-egy finom kortárs hangot belecsavart, de elvarázsolt minket annak története is, Ákos személyes élményeivel, kötődéseivel. Ahogy Matl Péter mondaná, „kézzel fogható volt a Csoda”... Adamovich Ferenc táncművészeti múltjáról mesélt, láthattuk a HunKunDance világszerte (Párizs, New York, stb.) bemutatott bejátszásait, mesélt színházi élményeiről, majd bevezett minket jelenlegi kutatásába, melynek alapja a mozgás, a tánc. Makovecz Imre egykori kísérleteit próbálja megvalósítani, én szinte együtt izgulok vele. Véninger Péter kerámiái, „üvegbe zárt” és kitalált csodalényei pedig egy olyan mágikus világba repítettek, hogy azonnal elfelejtettük „napi gondjainkat”, és a gyermeki rácsodálkozás öröme járt át bennünket. Már szinte nekem is természetes, ha leírom, hogy egy halfarokból készült lepke milyen gyönyörű... Olyan üzenetek ezek, olyan mágikus erővel bíró gondolatok, hogy méltán mondhatjuk azt, hogy alkotótáborunk elérte célját, miszerint a művészetek elkezdtek egymással beszélgetni, inspiratívan hatottunk egymásra. „Kézzel fogható volt a szellemi erő, megszületett a Csoda...” Szót szeretnék ejteni arról is, hogy rengeteg embert ismertünk meg, s mint a Művészeti Akadémia ösztöndíjasait külön szeretettel és emberséggel fogadtak. Érezhető volt, hogy érdeklődésünk a Kárpátaljai magyarok és helyi művészeti körök tagjai iránt, jóleső érzéssel tölti el őket, hogy együtt vagyunk, együtt lehetünk ebben a válságos világban. Az ungvári tévé riportjai is kisfilmjei is ezt mutatják. A megismert kiváló embereket, neveket hosszú lenne felsorolni, és személy szerint nem is tudtam mindenkit megjegyezni, de a teljesség igénye nélkül párat megpróbálok megemlíteni: Gombor Bence konzul és kedves felesége Ungvárról, Tarpai József igazgató úr a Munkácsy Mihály Ház vezetője, Balogh Lívia Kárpátaljai Népfőiskolai vezetője, Kopriva Attila művész úr Ungvárról, idősebb Hidi Endre kiváló művész úr, a női csapat kiváló művészei: Kulin Ágnes, Hrabár Natália, Kalitocs Erika, Baraté Ágnes; Klisza János építés és lánya Krisztina keramikus, vagy Andrij Lutsa építész Munkácsról, de kiemelt említést érdemel a Beregszászi Drámai Színház kiváló vezetőit, Orosz Ibolyát és kedves férjét, akik jelenlétükkel is emelték a szellemi teret. És még nagyon sokan. Külön szeretném megköszönni azt a vendégszeretet, amit Matl Péter és felesége, Sziranusa nyújtott nekünk. Őszinte volt, s szívből jövő, mely ma már ritka kincs. Emberséget tanultunk ismét, és jóleső érzés volt – melyet most is érzek, hogy van remény. A gondoskodás mellett az intenzív programok áradatában lélekemelő történeteken át szellemi magasságokat éltünk meg, saját hitük minket is magával ragadt. A programok és bemutatók mellett hál’istennek maradt idő az alkotásra is, életem első kőszobrát faragtam meg és őszintén érzem, hogy beleszerettem a szobrászatba. Péter beavatott a kőfaragás rejtelmeibe, megmutatta, hogy melyik szerszámmal mit lehet csinálni, különös kapcsolata a kövekkel engem is magával ragadott – időtlen pillanatokat és érzéseket éltem meg én is azzal a kővel, amit kaptam. Egy szép homokkő, melyet szívvel lélekkel farigcsálva a hullámok tengerén hánykolódó hajóba kapaszkodó emberek összefogva viszik a reményt az élethez. Ez hitet adott nekem, hogy újra és újra tudjak küzdeni a élet mindennapjaiban, reménnyel és csodálattal, hogy az élet valóban szép. Ezek mellett a Vereckei hágón átélt élmények hatottak még rám különös erővel. A többször megrongált emlékmű második sérült oltára a beregszentmiklósi művésztelepen van. S mint a fény, úgy nyilalt belém annak a szent helynek a varázsa, hogy megrajzoltam az álmaimban megjelent kápolnát. Ezt megmutattam Péternek, akinek szemeiben megláttam az újabb hit fényét, a hitet, amiért érdemes küzdeni, így egymást bátorítva eldöntöttük ezen missziónkat, hogy megépítjük a „Fény Kápolnáját”, Beregszentmiklóson. Jó hinni ebben a Csodában! íródott Leányfalun, 2025. május 14-én. Köszönettel tartozunk és tartozom személy szerint is a „Pro Arte Munkács” civil szervezetnek a rendezésért és programokért, valamint a Magyar Művészeti Akadémia támogatásának, és természetesen Mindenkinek, aki ennek a különleges utazásnak a részese volt.

A Magyar Művészeti Akadémia kárpátaljai művésztelepe egyértelműen hozzájárult a fiatal magyar művészek szakmai fejlődéséhez, és erősítette a határon túli magyar közösségekkel való kulturális párbeszédet.