2018/12/06

Az orosz-magyar barátság előtt tisztelegtek

Az orosz-magyar barátságot ünnepelték Tokajban. A hat évvel ezelőtt elindított, azóta emléknappá vált programmal az egykori orosz borvásárló bizottságra emlékeznek. A hat éve elindított kezdeményezés annak apropóján jött létre, hogy a XVIII. században I. Péter Cár Tokaji Borvásárló Bizottságot alapított azért, hogy a legnemesebb nedűt, a Tokaji bort eljuttassa az uralkodói udvarba.
A megemlékezés sorozat a tokaji Szent Miklós Ortodox templomban kezdődött, ahol Antal Bécsi-budapesti érsek celebrált szent liturgiát. Az istentiszteletet követően megkoszorúzták a templomban az egykoron Tokajban szolgáló és itt nyugvó katonák részére állított emléktáblát, amit két éve a Honvédelmi Minisztérium emelt. A koszorúzás előtt Szabó István honvédelmi államtitkár kiemelte, a bor remek eszköz a barátságok kialakítására. Hozzátette, különösen igaz ez a tokajira, ami már akkor is a legnemesebbek közé tartozott. Maxim Vadimovics Vorobjev, az Oroszországi Föderáció Nagykövetségének katonai és légi ügyi attaséja pedig arra emlékeztett, hogy méltó emléket kaptak a tokaji földben nyugvó orosz katonák, ezért is tartják fontosnak, hogy minden évben részt vegyenek az Orosz-Magyar Barátság Napján. A katonai és légi ügyi attasé azt is elmondta, Tokajban akkor békeidőben teljesítettek szolgálatot, így az emlékezetet sem árnyékolja be semmi.
A megemlékezés második állomása a Tokaji Múzeum megújult kertje volt. Ott a hat évvel ezelőtt emelt márványtábla előtt emlékeztek a 65 éven át működő borvásárló bizottságra. Előtte Antal Bécsi-budapesti érsek Posta György polgármesterrel és Török Dezsővel a megyei közgyűlés elnökével folyatott egyeztetést. Ezen elhangzott, a közeljövőben felgyorsulhatnak a tokaji ortodox templom felújítási munkálatai, mert a tervek szerint a fővárosi után a Szent Miklós Templom restaurálást kezdik el.
 – Nyugodtan kijelenthetem, hogy az orosz-magyar barátság egyik alapja a tokaji bor, ami fogyasztásának nagy hagyománya van. A kapcsolatok új alapokra helyezését földink, a történelmi Zemplén vármegyében született II. Rákóczi Ferenc fejedelem és - ahogy mi nevezzük - Nagy Péter cár idején kezdődött. Róla közismert, hogy nagy termetű és erejű volt – emelte ki a megemlékezésen Török Dezső. Hozzátette, a barátság ugyan katonai segítséget nem hozott akkor, de a borvásárló bizottság hatalmas gazdasági fellendülést jelentett Hegyaljának, a kedvelt nedű beszerzése pedig kiemelt feladat volt a cári udvarban. A megyei közgyűlés elnöke hozzátette, sok más nemzethez hasonlóan magyar mintára jelent meg az orosz birodalom seregeiben is a könnyű lovas huszárság, akik később a kozákokkal egyesülve a Napóleon elleni védőháborúban álltak helyt. Kiemelte, az orosz piac fontos az országnak, az agrárdiplomácia sokat tesz azért, hogy helyreállítsa a régi kapcsolatot. – Szívesen adjuk a tokajit és szívesen fogadjuk a hozzánk érkező turistákat, üzletembereket – zárta gondolatait Török Dezső. Valerij Vladimirovics Ljahov követtanácsos megköszönte a résztvevőknek, hogy ilyen sokan jöttek el megünnepelni ezt a számukra is fontos emléket.

– A mai esemény egyértelműen pozitívum népeink kapcsolatában. Csak a hálámat tudom kifejezni a tokajiaknak a hagyomány megteremtéséért és rendszeres ápolásáért. Bízom benne, hogy akkor, amikor 2033-ban a borvásárló bizottság 300. évfordulójára fogunk emlékezni, akkor is itt ünnepelhetünk Tokajban – emelte ki a követtanácsos, aki hozzátette, annak idején a Tokajban működő bizottság olyan volt, mint egy mai konzulátus. Vízumot állítottak ki, közjegyzői okiratokat készítettek és templomot építettek, ami mai napig itt áll. Az emléktábla megkoszorúzása mellett a katonai hagyományőrzők Turkoly Sámuel kopjafája előtt is lerótták kegyeletüket. Ő Rákóczi lovastisztje volt, a szabadságharc leverése után Oroszországba menekült. Szolgált Nagy Péter cár seregében is, valamint ő írta meg azt az „asztraháni levélként” elhíresült dokumentumot, amit a történelemtudomány ma is a magyar őstörténet egyik fontos forrásaként tart számon. Ez volt az egyik legkorábbi híradás az elpusztult észak-kaukázusi Madzsar városáról, amely egyes feltételezések szerint, az egykor ott élt magyarok emlékét őrizte meg nevében. (EJ)