A szervezők részéről is megalapozottan kiváló dátum-időzítésnek tartom a tegnapi napot, amikor Budapesten felavatásra került a Szovjet megszállás áldozatainak emlékműve. Hiszen 27 évvel ezelőtt1991. június 19-e - a magyar nemzet életében - valóban korszakváltó nap volt, amelyet a mellékelt Kárpátalja című lap is megörökített és a címlapon közölt fotók az utolsó szovjet katona - Viktor Silov altábornagy személyében - az anyaországból történő kivonulásának utolsó pillanatait idézi fel, aki fekete Volgán Záhonyt elhagyva áthajtott a Tisza-hídon... A leközölt címlap kapcsán jegyzem meg, hogy azt is történelmi eseménynek tartom, hogy közel harminc évvel ezelőtt a kárpátaljai felmenőkkel is jeleskedő Tamás Mankovits iparművész, az MDF miskolci csoportjának alapítótagja, vidékünk magyarságának védnöke, elkötelezett barátja, küldetéstudattal életre hívta a Kárpátaljá-t (1989-1994). Neki köszönhetően ez volt a rendszerváltás alatt és a későbbiekben az első közéleti független kétheti lapunk, amelyet miskolci lakásán - a kárpátaljai alkotóértelmiség közreműködésével (Móricz Kálmán, Horváth Sándor, Bornemissza Eszter, Tárczy Andor Tárczy, Bagu Balázs Simig Katalin, Szöllősy Tibor, Nagy Zoltán Mihály és e sorok írója. Az indulásnál a szerkesztőbizottság elnöke Fodó Sándor politikus, a KMKSZ elnöke volt) szerkesztette meg, majd a helyi nyomdából 5 ezer példányban a határon "átcsempészte" Kárpátaljára, majd Ivaskovics József és családja a kinyomtatott A/4-es lapokat 12 oldalnyi füzetbe rendezte, végül a megszervezett futárok legalább 130 magyarlakta település olvasóihoz juttatták el. Hőskorszak volt ez, történelmet csináltunk, mi, a rendszerváltó nemzedék képviselői, akik önkéntes munkával írtuk, terjesztettük a magyarság életének első független sajtókiadványát, legitim krónikáját. Ezt is történelmünk része.

Dupka György