Galambos Sándor (HM): Évszázadokon átívelő barátság

A tokaji bor fontos diplomáciai eszközzé vált a 18. században, de nincs ez másként ma sem, amikor a bor, a borral történő kereskedés hidat képezhet a népek között. Tokajnak pedig nemcsak a történelmi múlt miatt fontos az orosz kapcsolat, hanem a jövőt tekintve is – emlékeztetett az I. Péter cár által alapított Magyar Borok Bizottsága jelentőségére Szabó István, a Honvédelmi Minisztérium honvédelmi államtitkára december 7-én, szombaton, Tokajban.

Hét éve ünneplik a magyar-orosz barátságot, II. Rákóczi Ferenc és Nagy Péter cár jó kapcsolatát és az ennek köszönhetően köztük kialakult bordiplomácia eredményességét Tokajon.

Az idei megemlékezés a helyi Szent Miklós ortodox templomban lezdődött, ahol Posta György polgármester köszöntője után a jelenlévők megkoszorúzták azon orosz katonák emléktábláját, akik az 1733 és 1798 között Oroszországba irányuló borkivitelt szervező Tokaji Orosz Borvásárló Bizottság képviselőiként Tokajban leltek végső nyugalomra. A templom falára a Honvédelmi Minisztérium által elhelyezett márványtáblánál a tárca képviseletében Szabó István, honvédelmi államtitkár idézte fel a borvásárló bizottság működésének hat évtizedes sikertörténetét. 

„Tokaji Orosz Borvásárló Bizottság létrejötte gyakorlatilag a hivatalos orosz-magyar kapcsolatok kezdetét jelenti, hiszen ezáltal magyar földön az első orosz képviselet jött létre. Ez egy érdekes színfoltja a közös történelmünknek, hiszen nem nagyon ismert, hogy annak idején, az 1700-as évek elején Rákóczi fejedelem és Nagy Péter cár baráti kapcsolata hogyan alakult és milyen fontos jelentősége volt az ő kapcsolatukban a tokaji bornak. Ez vezetett ahhoz, hogy egy misszió keretében megjelentek itt a borvásárló bizottság munkáját előkészítendő orosz katonák, akik aztán több mint 60 évig működtették ezt a bizottságot Tokajban. Akkoriban ez a tevékenység nagyban fellendítette a térség lakóinak az életszínvonalát, melynek révén olyan emberi kapcsolatok is kialakultak, amelyek megalapozták a későbbi orosz-magyar barátságot. Ezek az emberi kapcsolatok pedig a két ország kapcsolatának az alapját is képezték. A jó barátság pedig olyan, mint a jó bor, idő kell, hogy beérjen. Bízom benne, hogy lesz idő és akarat ezt a barátságot tovább ápolni, ezt a bort tovább érlelni” – mondta Szabó István.

Az Orosz Föderáció magyarországi nagykövetségének képviseletében Valerij Vlagyimirovics Ljahov követtanácsos szintén az évszázadokkal ezelőtti sikeres politikai és gazdasági együttműködés jelenkorban és a jövőben is hasznosítható eredményeire emlékeztetett, majd a VII. Magyar-Orosz Barátság Napi ünnepség a Tokaji Múzeum falán elhelyezett emléktábla megkoszorúzásával folytatódott.

Ünnepi beszédében Bánné dr. Gál Boglárka, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke a két ország borbarátságának kezdetét is felelevenítette.

„Kijelenthetem, hogy a magyar-orosz barátság egyik alapja a tokaji bor, amely fogyasztásának nagy hagyománya van Nagy Péter cár idejétől Oroszországban. A cár bejárta fél Európát és az út közben szerzett tapasztalatok alapján próbálta meg modernizálni hazáját. Megismerte és megszerette a tokaji bort, amely elősegítette a magyar-orosz diplomáciai kapcsolatok felvételét közte és II. Rákóczi Ferenc fejedelem közt, aki erről a vidékről, Zemplénből származott, s jó tokajival kente, tette gördülékenyebbé a barátság kerekét – idézte fel a nép borbarátságának kezdetét, majd hozzátette: „A magyar agrárdiplomácia sokat tesz azért, hogy helyreállítsa a régi kapcsolatokat az orosz piaccal. Nem nulláról indulunk, hiszen a tokaji emlékezete ott van az orosz köztudat mélyén. Ezt szeretnénk Csipkerózsika álmából felébreszteni.”

A magyar borokat már az 1200-as évektől ismerték Európa-szerte, de térhódítása Mátyás király óta erősödött, s az aszúbor megjelenésével főleg a tokaji felé fordult az érdeklődés.  A legújabb levéltári kutatások szerint már egy 1571-ben kelt örökösödési levélben megemlítenek egy tétel aszúbort, de az aszúkészítés leírása Szepsy Laczkó Máté – Lórántffy Zsuzsanna udvari lelkésze – nevéhez kötődik, aki 1630-ban húsvétkor az előző évben készített aszú szőlőből készült édesnemes borral ajándékozta meg úrnőjét.

A XVIII. század elején II. Rákóczi Ferenc kiterjedt diplomáciai és gazdasági kapcsolatai révén a hegyaljai borkereskedelem rendkívüli módon fellendült. A fejedelem a szabadságharc költségeinek jó részét hatalmas szőlőbirtokai jövedelméből fedezte. A bordiplomáciát XII. Károly svéd, Erős Ágost lengyel, I. Frigyes porosz király és Anna angol királynő udvarában is alkalmazta. Gyakran vendégeskedett XIV. Lajos francia király udvarában és többször megajándékozta őt Tokaj kincsével. Az egyik vacsora alkalmával, amikor tokajit szolgáltak fel italként, így hódolt a Napkirály a fejedelem és a tokaji előtt: „Vinum regum, rex vinorum”, azaz „A borok királya, a királyok bora”.

Ettől az időponttól kezdve élte fénykorát a tokaji bor, és vált a királyi és cári udvarok, jeles művészek (Nagy Péter cár, Katalin cárnő, II. Frigyes, Voltaire, Goethe, Schubert) kedvelt italává. Sikerét fokozta az orvosi körökben elterjedt nézet, miszerint mértéktartó fogyasztása gyógyító, regeneráló hatású, így „Vinum Tokajense Passum” néven az 1800-as évek végén a Magyar Gyógyszerkönyvben is szerepel.